HTML

Fightness

35 évesen szubjektív meglátásaimat szeretném megosztani hazai edzőtermekről, harcművészeti klubokról, edzőkről, mesterekről. Saját tapasztalataim, sérüléseim, ellenfeleim és barátaim említésével.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Fogadalmak előtt, alatt és után.....

2009.12.31. 16:59 Vadavír

Üdvözlet mindenkinek!

Fightness. Olyan kifejezést kerestem, amiből egyszerre lehet a küzdősportokra és a body buildingre is asszociálni. Az egész blogom arról szól, hogy bemutatok edzőket, edzőtermeket, stílusokat amelyeket megismertem az elmúlt években. Kedvcsinálónak szánom.

35 éves vagyok. Budapesten élek. Van egy saját és egy majdnem saját fiam, 5 és 6 éves "harcosok". Voltak már velem a Vasasban boxolni, a Margitszigeten judózni, a Kmetty utcában kick-boxolni, az Oxygen wellnessben thai-box edzésen és goju-ryuzni a Hegedűs Gyula utcában. Úgy gondolom, ha időben megérzik az ilyen helyek légkörét, ha látják, ahogy férfi férfi ellen küzd, ha beleszimatolnak abba az össze nem keverhető "szag"-ba, ami az ilyen helyeken van, akkor adtam egy vonalat, amit követhetnek, ha tetszik nekik. Fogékonyak rá, majd eldől, lesz-e valamelyikből Musashi, Papp László, Hugyetz Lajos, Kató Misi vagy Schwarzenegger?!

Akikkel kezdődött....

Az V. kerületben nőttem fel, értelmiségi anyuka elkényeztetett egyszem gyerekeként. Kosárlabdáztam, nem csináltam semmilyen küzdősportot 17 éves koromig. Akkor is csak azért kerestem valami edzést, mert kiváncsi voltam rá, milyen érzés ha gyomorszájon vágnak és elfogy a levegő? A VII. kerületi Alsóerdősor utcai iskolában találtam egy Tang jou chuan fa stílust oktató mestert. Kovács Lászlónak hívták, a mai napig tisztelem, örömmel tölt el, ha látom. Már az első edzésen megkaptam, amit kerestem. Páros gyakorlat keretében mindenki mindenkit gyomron vágott egyszer. Én is, engem is. A harmadik bekapott ütésnél lementem "fókába", ott ért el a katarzis. De azért mentem oda. És nem vette el a kedvem. Ma, 18 évvel az eset után is csak mosolygok rajta. Maga a stílus egy kitalált stílus volt, komoly háttér nélkül. De a mester hiteles volt, kemény volt, értelmes volt, igazságos volt. Később csatlakozott Robert Lions sifu shaolin csapatához, amit idővel elhagyott és újra önállóan oktatott. Az élet különös fintora és igazságtalansága, hogy utolsó közös edzésünk után 15 évvel az akkori munkahelyem lépcsőházában találkoztunk újra. Ő mosott fel a lépcsőházban, én öltönyben, laptoppal rohantam egy tárgyalásra. Szerettem volna, ha forditva állunk egymással szemben. Én most is úgy érzem, legszívesebben én hordanám neki a vizet és csavarnám ki a rongyot a felmosáshoz. Remélem boldog és jó élete van. Sokat köszönhetek neki.Többek között következő mesteremet:

Serflek József-et, azaz Sefit.

Róla regényeket lehetne írni, szerintem kellene is. Minden tiszteletem és baráti érzéseim mellett ő egy Rejtő regényből életre kelt figura, akinek akkora de akkora szíve van. Ahogy a Csontbrigád c. regényben elhangzik: "ő a koldus, aki mindenkinek ad"! A IX. kerületben a Telepy utcában volt egy Thaibox Center nevű terem, ahol ő is tang jou-t oktatott. Együtt thai-boxolt Kató Misivel is, akivel volt szerencsém combrugásokat gyakorolni 19 évesen. Meg erőnléti edzéseket csinálni. Mikor Misi kihírdette, hogy párokba álljunk össze, külső combrugásokat fogunk gyakorolni és mindig párt kell cserélnünk, már előre 4 sorozattal megbeszéltük, hogy ki kinek a párja lesz majd, csak Misit kerüljük el. Persze őt nem lehetett kikerülni. Mindenkit lecombozott, nevetve, jó kedvűen. Utána erősített még egy órát és végül elindult 12 km-et bringázni. Nem kitaláció, ez így volt. Sajnos fiatalon meghalt. Ő is Robert Lions csapatához került közel. Hogy ez jó volt-e vagy sem, hogy Rehák Györggyel való viszonya mi miatt fajult el annyira, ezt nem tisztem eldönteni. Abban az időszakban itthon "vadnyugat" volt a küzdősportokban. Utcai harcos bajnokságok, Tasnádi Péter, a Maccabi, Deák "a könyörtelen" Ferenc... Folytassam? Azt hiszem nem kell.

Szóval Sefi sifu! Mert mára már sifu lett, a shaolin csapat egyik sifuja, valamint wusu tanár és még vagy ezernyi cím birtokosa. Egy időben ő volt Robert Lions jobb keze, mindent megtett a shaolin kung-fu magyarországi meghonosodásáért. Csinált egy Pagoda című tv műsort ami jó volt (szerintem Kalmár Árpi ebből okulva csinálta meg saját műsorait) de csinált saját disco-t, ázsiai bútorboltot és még sorolhatnám. De gazdag sose lett, sose lesz. Viszont aki ismeri, tudja, hogy a szíve nagyon nagy és bár nem a szorgalom a legnagyobb erénye, mindig új dolgokba vág bele. Ami még kiemelendő Sefivel kapcsolatban, hogy ő olyan mester, aki elindult különböző nemzetközi nagy versenyeken is és nyert. Világbajnok kung-fuban, talán sandában is, ezt nem tudom pontosan. Sok tanítványa mára már szintén saját edzéseket tart. Sefi sifu meg is "emberesedett" mára (na, soha nem volt egy leszálkásított alkat) és régen nem beszéltünk személyesen. De 2010-ben megkeresem. Jókat fogunk nevetni a régi emlékeken.

Sifu Robert Lions

Szerintem ő a hazai harcmúvészetek egyik legvitatottabb alakja. Érdemeit elvitatni nem lehet, hiszen megismertette Magyarországgal a Shaolin kung-fut, de sokan támadták, támadják üzleti tevékenységei miatt. Az nem titok, hogy a sifu nagyon szereti a pénzt. Tehetséges ember, aki világot látott, Amerikában is élt, onnan magával hozta azt az üzleti szemléletet,ami a 90-es években még ritka volt itthon. Én sokad magammal a hatása alá kerültem. Hittem neki, hittem benne. Láttam közelről, bírtam a bizalmát, edzhettem vele (ami akkoriban kiváltság volt) megismerhettem közelebbről Carter Wong sifut és a thaiföldi Rabcop mestert Robert sifu segítségével. Részese lehettem a Budapest Sportcsarnokban megrendezett első Shaolin bemutatónak 1999-ben. Voltam vele külföldön is, ettem az asztalánál, ittam az italából. Felnéztem rá, tiszteltem, szerettem. Azután ez elmúlt. Nem egy konkrét esemény miatt, hanem folyamatában. Sok élménnyel lettem gazdagabb a shaolin csapat jóvoltából, csodálatos élményeim vannak a kerepesi edzőfalu ringjében töltött éjszakákról is. Sok sikert kivánok minden shaolinnak. Különleges emberek is vannak közöttük.

Shihan Furkó Kálmán

A shihannal a Budapesten megrendezett 2001-es kiokushinkai európa bajnokság apropójából ismerkedtem meg, ahol angol nyelvű speaker-ként moderáltam az eseményt. Mivel előtte sportriporterként dolgoztam az egyik kereskedelmi tv-nél, így hasznára tudtam lenni a rendezvénynek. Shihan egy varázslatos kisugárzású ember. Hírhedten híres keménységéről de aki ismeri tudja, mekkora lelke van. Egy régi ismerősöm mélységi felderítőként szolgált annó Szolnokon a híres Furkó féle csapatban. Olyan képzést kaptak, amellyel bárhol megállták volna a helyüket. Döbbenetes történeteket mesélt Furkó mester edzéseiről. A kiosok amúgy is nagyon kemény emberek hírében állnak de shihan még közöttük is egyedülálló. Ő olyan ember, akire rá merném bízni magam vagy a fiaimat. Remélem még hosszú és élvezhetően egészséges élet áll Furkó mester elött. Meghatározó jelensége a hazai harcművészeteknek.

Akik felnőttként foglalkoztak velem....

Majdnem 3 év teljes kihagyás után (közben a kosárlabda miatt megműtötték mindkét bokámat szalagszakadással, jobb térdemet keresztszalag szakadással kétszer) 2001 végén az akkori barátnőm kitalálta, hogy Miló Viki és Csábi Bettina után ő lesz a harmadik világbajnok boxolónő itthon. Egy telefon ide, két e-mail oda, eljutottam Szántó Öcsi bácsihoz, aki akkor a válogatott szövetségi kapitánya és a Vasas vezetőedzője is volt egyszemélyben. Felhívtam, rekedtes-recsegő hangján örömmel invitált mindkettőnket boxolni a Vasasba. Említettem neki, hogy miket csináltam addig, nevetett egy jót és felhívta a figyelmemet, hogy a box teljesen más. Igaza van, tényleg az. Azt gondolom, aki küzdősportokat csinál, annak kötelezően kellene boxot tanulnia. Nem csak azt de szabályrendszertől függetlenűl mindenkinek hasznos. A Vasas jó alma mater-nek bizonyult. De jó az MTK, a KSI, az UTE, a Kispest, a Zuglói boxklub, a vidéki egyesületek és még sorolhatnám...

Legközelebb folytatom is!

B.U.É.K.!!!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása